Souta a Középkori Japánban
1. rész
Kagome otthon van és pakolászik, hogy visszatérhessen a Középkori Japánba. Amikor megérkezett a kúton át, elindult Kaede anyó kunyhójához.
- Jó reggelt Kaede anyó! A többiek még nincsenek itt?
- Még nem értek vissza.
- Tessék Kaede anyó, hoztam egy kis bendót. Anya receptje alapján készítettem.
- Köszönöm szépen Kagome! Majd később megesszük a többiekkel együtt.
Ahogy Kagome tovább pakolászott észrevette, hogy otthon hagyta a szent ékkő darabjait.
- Mindjárt jövök! Otthon hagytam a szent ékkő darabjait.
- Siess vissza Kagome!
- Rendben sietek!
Azzal el is rohant. Ahogy közelebb ért a kúthoz csatazajt hallott. Lassan odasétált és megbújt egy nagy fa törzse mögött. Kikukucskált és megpillantotta Kohakut aki éppen az öccsét üldözi. Meggondolatlanul kirohant a fa mögül és az öccse segítségére sietett.
Eközben Kaede anyó kunyhójánál:
Inuyashaék megérkeztek.
- Áh, végre itt vagyunk! Már nagyon éhes vagyok! :-mondta Inuyasha.
- Jó reggelt Kaede anyó! :-mondta Miroku.
- Kagome? :-kérdezte Inuyasha.
- Haza ment! Egy fél órája.
- Mért? :- dühödött fel Inuyasha.
- A szent ékkő darabjaiért.
- Jah, értem.
Inuyasha leült Kagome táskája mellé és elkezdett benne kotorászni. Végre megtalálta ami neki kellett. A burgonyaszirmot. Kibontotta a zacskót és elkezdte magába tömni a tartalmát.
- INUYASHA, nem kéne megvárni Kagomét? :-korholta le Sango.
- NEM! Éhes vagyok! :- mondta teli szájjal Inuyasha.
A kútnál:
- Souta, fuss felém! Gyorsan! :-kiabálta Kagome.
- Nővérkém nagyon félek! :-sírta Souta.
- Ne félj! Fuss gyorsabban!
A bíztatásra Souta odaért Kagoméhoz. Kagome gyorsan Souta elé állt.
- Kagome??? :-nézett meglepetten Kohaku. Nem akarlak bántani titeket, de Naraku túl erős. Sajnálom! :- mondta keserű hangon.
Majd Naraku újra a hatalma alá kerítette Kohakut, és támadásba lendült. Kohaku pedig Kagoméék felé rohant.
- Souta, gyere! Meneküljünk! :-kiabálta Kagome.
Souta egy tapodtat sem mozdult így Kagoménak a hóna alá kellett csapnia. Így futott tovább az erdőben. Kagome egyre jobban lassult, mert még az öccsét is cipelnie kellet. Amikor egy nagy tölgyfa alá ért valaki megszólalt:
- Kohaku! Mit szerencsétlenkedsz? Nem sikerült megölnöd Kagomét!? Na majd én! Menj onnan! :-mondta Kagura.
Kagome először csak elcsodálkozott, hogy honnan jött a hang, de amikor látta, hogy Kagura a legyezőjét nyitja futásnak eredt.
- Pengetánc! : -kiálltotta Kagura.
Kagome az öccsével a hóna alatt futott, de Kagura pengéi utolérték és eltalálták őket. Kagome védte az öccsét és ő csapódott neki a fának. Souta pedig Kagomenak. Soutanak kiesett a kezéből az üvegcse amiben az ékkőszilánkok voltak. Kagura odarepült és elvette az üvegcsét. Utána pedig Kohakuval visszatértek Naraku kastélyába. Kagome pedig ájultan egy vértócsában feküdt. A vér nem Soutaé volt, hanem Kagomeé! Az egész testéből ömlött a vér, ahol a pengék eltalálták.